Jarmusch elég sok filmet rendezett már, de talán a Szellemkutya vagy a Kávé és Cigaretta lehetnek igazán ismerősek, mind a kettő kultfilm. És nincs ez másként a Halott emberrel sem. Egy rendhagyó western dráma képei forognak előttünk. De milyen képek azok!
A történet elég egyszerű. William Blake a vadnyugatra utazik, hogy betöltsön ott egy könyvelői állást. Ám állás helyett egy golyót kap a szívébe. Miközben menekül a törvény elöl, egy indián csatlakozik hozzá, és lelki vezetője lesz. Neki köszönhető, hogy főhősünk megpróbál felnőni a híres és csodált elődhöz, akinek a nevét birtokolja.
Jarmuschnak ebben az alkotásában a képi világ és a zene nagyon erősen összefonódik. Egyszerűen nem léteznek egymás nélkül. Neil Young muzsikája csontig hatoló. (Egyébként Jarmusch videoklippet is készített Neil Youngnak.) Enyhén szólva is pszichedellikus, mint maga a film is. Egy látomás az egész, tele vallási és mitológiai szimbólumokkal. És ehhez jön még William Blake látomásos lélekköltészete, mindez egy indián szájából. "... betettek a fehérek iskolájába. Ott találtam egy könyvben a szavakra, amelyeket te, William Blake írtál. Hatalmas szavak voltak és hozzám szóltak." És amennyire ez össze nem illőnek tűnik, pont annyira rendben is van. Elég, hogyha csak eszünkbe jut Carlos Castaneda Don Juanja (egy meszkalint használó indiánsámán tanításait írja meg Castaneda). Fekete-fehér képek vonulnak előttünk, de látod benne a színeket (a mamutfenyőerdő katedrálisként borul az emberre élénk méregzöld színben, vagy a megölt rendőrbíró feje, ahogy a tűzbe esik, krisztusi töviskoszorút formál). Zseniális és impresszív.
„Minden éj s napon pedig / Lesz ki búra születik. / Minden nappal s éjszakán / Lesz kit sorsa kéjre szán. / Lesz, kit sorsa kéjre szán / S lesz, kit örök éjre szán." William Blake – Az Ártatlanság jövendölései
Ez a néhány sor lesz a film kulcsmondanivalója. És ez inspirálja majd Blake-et a könyvelőt, hogy elinduljon azon az úton, hogy igazán megpróbálja megérteni Blake-et a nagy költőt. Művészfilm a javából. Többszöri megnézésre ajánlott, egyenként érdemes lefejteni a rétegeit. Az egész az utazásról szól, a valóságosról és a szimbolikusról egyaránt. Már eleve kezdésnek a tízperces vonatjelenet. És ahogy halad a vonat, egyre kevésbé illik a képbe hősünk…
William Blake könyvelő, a Nobody névre hallgató indián vezetésével (igencsak beszélő név ez is) William Blake költővel találkozik a vadnyugaton, és megkezdődik spirituális utazása, szívében a halált hordozó golyóval. "Költő voltál és festő. Most pedig fehér emberek gyilkosa." Az indián próbálja elfogadtatni és rádöbbenteni sorsára emberünket, és hát valljuk be őszintén, nincs könnyű dolga. "- Tudod, hogy kell használni?(néz a pisztolyt fogó kézre) - Nem igazán. - Ez helyettesíti a nyelvedet. Ő beszél majd helyetted. S a verseidet vérrel fogod írni."
Azon kívül, hogy annyi mondanivalója van ennek a filmnek, amin simán éveket lehet gondolkodni, és a szimbólumok megfejtése sem kevés időnkbe kerül, egy-egy jelenetben a humor is meg-megcsillan, mintegy oldva a feszültséget pár pillanatra, csak hogy utána megint újult erővel támadjon fel. "A sas csak az idejét vesztegeti, ha a varjútól akar tanulni."
Fejlődéstörténet a javából, a végén a hősöknek kijáró temetéssel tisztelegve. A haldoklásról szól a film, és mégis inkább a szellemi születésről, még akkor is, ha ez brutális módon történik.