Teljesen össze vagyok zavarodva. Még nem éreztem ilyet eddig soha. Mindig tudtam mit akarok, és mindig el is értem a célom. De most egyszerűen képtelen vagyok választani Dani és Ákos között. Bár mióta megjöttünk másabb vagyok, az tény. Hol nagyon kedves vagyok Danival – a lelkifurdalásom miatt – hol pedig elég durva. Szegénykém, nem tudja hová tenni ezeket a hirtelen hangulatváltozásaimat. Egyik nap meg is jegyezte: „Nem tudom, mi van veled mostanában, de ha így folytatod, hamarosan besokallok…” Ekkor nagyon megijedtem, azóta visszább vettem. De ez a helyzet is furcsa számomra. Miért akarok megjavulni, ha már nem is érdekel annyira Dani!? Vagy lehet, hogy jobban érdekel, mint gondolom. ÁÁÁ, teljesen kivagyok! Pedig jobb lenne, ha összeszedném magam, és lezárnám végre ezt az egészet.
Igyekszem beletemetkezni a munkába, két okból kifolyólag: 1. hogy ne legyen időm Ákosra gondolni, 2. hogy ne legyen időm Danival találkozni. Nem lesz ennek jó vége, az fix. A csajokat is teljesen elhanyagolom. Mióta hazajöttünk egy jó csajos esténk se volt. Miattam. Meg fognak haragudni rám, aztán majd jól egyedül maradok. Ilyen és hasonló dolgokon agyaltam az irodában, ezért úgy döntöttem, hétvégén végre áthívom őket.
Pontosan érkeztek, mint mindig. Mikor ajtót nyitottam, boldogan ugrottak a nyakamba mindketten.
-
Végre visszatért a mi régi barátnőnk! – mondta Timi.
-
Azt hittük, már teljesen megfeledkeztél rólunk. – tette hozzá Beki.
-
Ja, gondolom nem győzöl időt szakítani ránk a két pasid miatt. – hallatszott Timi hangja immár kicsit ironikusan.
-
Ne haragudjatok lányok! Annyira sajnálom, hogy ilyen undok voltam veletek. Hogy tehetném jóvá? – kérdeztem mosolyogva. De a bocsánatkérés őszinte volt.
-
Kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy keversz nekünk egy jó kis koktélt!
-
Naná, ez a minimum!
-
Kérésetek számomra parancs! – azzal kiirányítottam őket a teraszra.
Miközben a koktélunkat iszogattuk, megkezdődött a faggatás. Na, ez az, ami annyira nem hiányzott volna… Röviden összefoglaltam nekik, hogy tiszta hülye vagyok, mert folyamatosan Ákos jár az eszembe, de Danival nem akarok szakítani. Pedig el kellene felejtenem Ákost, hisz mióta itthon vagyok kb. kétszer telefonált, és nem azt ecsetelte, hogy mennyire imád, vagy hogy mikor találkozunk. Lehet csak illendőségből hívott fel, hogy ne gondoljam bunkónak, és ne higgyem azt, hogy csak egy kis kaland voltam. Danival meg folyamatosan elutasító vagyok, ennek ellenére nem akarom elhagyni, azt meg főleg nem akarom, hogy ő hagyjon el. Ilyen egy önzőséget! Ahelyett, hogy őszinte lennék vele! Nem érdemli meg, hogy szenvedjen! Szeretném, ha boldog lenne, de ha mellettem nem tud az lenni, akkor el kellene engednem. A lányokban most sem kellett csalódnom. Mihez is kezdenék nélkülük!?
-
Szerintetek mi tévő legyek?
-
Szerintem… hmm… nem tudom. – így hangzott Timi tanácsa.
-
Köszi! Ezzel most sokat segítettél.
-
Tudom. – kontrázott nevetve.
-
Jó nektek, hogy veletek minden rendben. – keseregtem. Ugyanis Beki is nagyszerűen érzi magát Krisztiánnal, és csodák csodájára még Tami és Peti kapcsolata is szuperül működik. Kétségtelenül nagyon szerelmes az én kis barátnőm, és ezért tudott megkomolyodni. Felnőtt egy igazi kapcsolathoz. Örülök neki. Mindkettőjüknek. Jó lenne, ha rám is rámtalálna a boldogság. Nem vágyok sokra, csak egy boldog, harmonikus, kiegyensúlyozott párkapcsolatra. Ami meg is volt addig, míg Ákos azzal a tökéletes testével és gyönyörű szemeivel be nem kavart.
-
Szerintem találkoznod kellene Ákossal, hisz így sose fogod tudni lezárni a dolgot. – mondta Beki. Majd így folytatta: Nekem is volt olyan pasi az életemben, akivel egyszer-kétszer találkoztunk vagy együtt voltunk egy ideig. Ami nagyon szép és jó volt. Éppen ezért ő volt számomra az igazi, a nagy Ő, az álompasi, a minden. Felépítettem róla magamban egy álomképet, és istenítettem. Alig vártam a hívását, boldogan olvastam az smseit, mindenhol a kocsiját figyeltem, és ha megláttam, vagy véletlenül összefutottunk, akkor a fellegekben jártam. Ő persze mindebből semmit sem tudott. Még csak nem is sejtette az érzéseimet. És aztán eljött a nagy nap, amikor is végre randira hívott. Nem volt udvariatlan, durva vagy érzéketlen, de mégsem olyan volt, mint amilyennek én elképzeltem. Ezért végül úgy hagytam ott, hogy teljesen kiábrándultam belőle. Egy mélyreható találkozásra volt szükségem ahhoz, hogy észhez térjek. Ezért ezt javaslom neked is. Utána szerintem tudsz majd mérlegelni, és elindulni valamerre.
-
Bízzunk benne, hogy a helyes úton! – tette hozzá Timi.
-
Ez nem is rossz ötlet. Köszi, hogy elmondtad ezt nekem!
-
Nincs mit! Remélem segítettem. – mosolygott Beki.
-
És ha az első találkát több is követi? – kérdeztem.
-
Akkor el van döntve, ki mellett a helyed!
Na, majd kiderül. Ha Ákos legközelebb telefonál, megemlítem neki, hogy esetleg összefuthatnánk. És lesz, ami lesz. Az este hátralevő részében már sokkal kiegyensúlyozottabb voltam. Jól éreztem magam, és végre tudtam megint felszabadultan nevetni. A Balaton óta talán először. Csak most már az a baj, hogy állandóan a mobilomat figyelem…
