Tegyünk hát, most egy aprócska, ám igen élvezetes kult-túrát, a „nagyfalutól” 220 km-re,és kukkancsunk be Debrecenbe, mi fán terem erre felé, a híres neves underground.Ha valaki járt már itt, nem fogja meglepetésként érni a hír, hogy a várost bizony nem a Debreceni páros, és nem is a civis öntudat tartja igazából össze, hanem a zene. - A materialisták most biztos összerezzentek, hogy minek akkor a habarcs meg cement, de legyen ez most „bágátel” egy picit. – Szóval, az ember lépten nyomon amatőr és kevésbé amatőr zenekarok tömkelegébe botlik, ami a városban élők számához képest, már-már botrányosan magas. Politika, gazdaság, meg az ilyen-olyan válságoktól tökéletesen mentes, bensőséges közeg ez, ahol a vallás akkordokban értendő, illetve gyakorlandó. Valószínűleg sokban köszönhető ez, a már tekintélyes ideje működő Rock-sulinak, ahol a lelkes fiatalok és idősek minden lehetőséget megkapnak arra, hogy megtanulják magukat a zene, és a hangszerek - esetenként önön torkuk- segítségével kifejezni.Sok kósza pletyka, és híresztelés után, én is arra adtam a fejem, hogy retikülöstől mindenestől, neki iramodok, és jól megnézem magamnak,mit művelnek ezek a fiatalok,az éjszaka leple alatt. És azt kell mondjam, sem ez,sem az aznap este elfogyasztott pár pohár bor nem volt egy buta ötlet.
Random módon választottam programot, és a fent említett jó szerencse végett, igazán jó helyre sodort az élet. Megadatott ugyanis a lehetőség, hogy egy olyan lelkes kis csoportot ismerhettem meg, akik a zenét nem csupán hobbi szinten művelik, hanem egyenesen fanatikus módon hódolnak az oltárán, és amikor ez a lelkesedés tehetséggel párosul, na igen, akkor aztán végképp egy szava sem lehet az embernek.Körülbelül nyolcan-tizen lehetnek, és nagyjából 5 féle felállásban lehet őket koncertezni látni, kipróbálva az összes eshetőséget. Performanszaik,és repertoárjaik igen vegyesek, a jazztől egészen a rock and rollig mindent fellelhető bennük. A társaság epicentruma azonban a Morze nevű zenekar. Akiket egyenlőre,akár egy jól szervezett terrorista csoportot, csak és kizárólag élőben lehet tetten érni. Szárnyra kaptak azonban olyan hírek, miszerint nem is olyan sokára ők is belebukfenceznek a kapitalista cd gyártás csinnadrattájába. Addig azonban mindenkinek dagadhat a keble, akinek alkalma nyílik vagy nyílt már, arra hogy részesüljön egy kicsit belőlük. Személy szerint nagy hódolója vagyok a szórakozás ezen módjának, bár lényegében ezt akár nemzeti szinten is magunkra húzhatnánk, hiszen lássuk be, mióta magyar a magyar, szereti az élőzenét.
És hogy hogyan is néz ki egy este ahol a Morze az úr? Sejtelmes,meleg fények, vidám emberek halk susmorgása, egészen addig amíg a srácok a húrok közé nem csapnak. Onnantól kezdve csak a ritmikus dűlöngélés, mosolygás, borkortyolgatás és a sorokban itt-ott kígyózó cigarettafüst fér meg a helységben, minden mást betöltenek a jól és kevésbé ismert számok, és a ritmus, amely bármelyik csípőprotézisba életet lehelne. Ha az emberek hangulatát héliumos lufikban lehetne mérni egy ilyen este során, akkor jobban teszi a kedves odalátogatni szándékozó, ha még időben beszerez egy pár trendi betoncipőt. Higgyenek nekem…szükség lehet rá…
Akit esetleg érdekel a zenekar, vagy csak szívderítőnek találja az új keletű egyetemista hobokat, annak ajánlani tudom a www.morzeonline.hu-t , ahol részletesebb információkra tehetnek szert a neten szívesen szörföző, bátor kultúrlelkek.
Képek: Szepesi Boglárka
