„Az élet sokkal nagyobb dolog annál, semhogy vége lehessen, amíg utolsót nem lélegzünk.”
Erich Maria Remarque
Történetünk főszereplője Szabó B. Sándor atya. Álmai és Istenbe vetett bizalma vezették a papi hivatás felé. Célját beteljesítette, a lehető legboldogabban élt ebben a világban. Pozitívan állt az emberekhez, komolyan vette munkáját és kötelezettségeit. Tizennyolc évi szolgálat után azonban egy szerencsétlen fordulat derékba törte pályáját. Egy daganat támadta meg a hangszálait, ezért elengedhetetlen műtétet hajtottak végre rajta. Innentől kezdve hivatását nem gyakorolhatta. Az elkeseredettség teljesen körülölelte, családja és barátai tartották benne a lelket. Mikor valaki melletted áll, az erősíti fel igazán a hitedet. Ki gondolta volna, hogy ez a szerep megfordul majd?
Sándor atya egy évig csak suttogva tudott beszélni. Hangja lassan helyre jött, de nem erőltethette, így istentiszteletet továbbra sem tarthatott a templomban. Elmondása szerint az Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. A püspök kis idő múltán megtalálta számára a megfelelő szerepet, így 2002-től a nyíregyházi Jósa András Kórház lelkésze lett. Azt az erőt, amit a hit adott neki a betegsége alatt, most neki kell átadnia a betegeknek. Ennél nemesebbet nem is kívánhat az ember. A félelem mégis megmozdult benne, mert egy ilyen munka alkalmával pszichésen kiéghet az ember. Kórházkörutunk során ennek egy cseppnyi mozzanatát sem éreztem. Amint belépünk egy-egy kórterembe, a betegek arcai életre kelnek, mintha csak ő lenne az oázis a sivatag közepén. A többség már tudja, hogy nem kell megrettenniük, ha egy pap megjelenik a kórteremben. Sokan tévednek, akik azt hiszik, hogy a kórházlelkész feladata az utolsó kenet feladásával kimerül. A betegek kenete a közös imádságról, a reményről szól, ami erőt adhat nekik a gyógyuláshoz. Hiába a sok szenvedés, a lelki nyugalom nem a halál után vár ránk, hanem még itt kell rálelnünk ebben az életben.
Csodás volt látni, ahogyan a betegek is segítették egymást gyógyulásukban. Nem csak vallási szemmel nézhetjük ezt, hanem gyakorolhatjuk hétköznapi hitünket, ezzel is erősítve magunkat, és másokat. Sok az idős, magányos ember a kórházban, akik csak az atyával tudnak beszélni, és tőle várják a megnyugvást. Néha egy kis beszélgetés is örömkönnyeket csal az arcukra. Maguk a betegek mondták, hogy egy kedves szó, egy kis figyelem már fél gyógyulás a számukra. Jó az a tudat, hogy valaki mellettük áll, fogja a kezüket eme sötét időben, és meghallgatja őket. Egy lebénult vak asszony mondta: „legalább tudok beszélni, s hallom, amit mondanak.” Nem amiatt kesergett, amit elvett tőle az élet, hanem annak örült, ami még megmaradt számára. Ezt én is megtanultam, pedig csak egy napot töltöttem a hivatás megismerésével. Nem csak mi adunk, de a betegektől is tanulunk közben. Így teljes ez a kör.
Persze az árnyoldal itt sem hiányozhat. Gyakran bizony tehetetlen az ember és már csak a búcsúzásra marad idő. Szörnyen nehéz dolog ott állni egy haldokló mellett és felkészíteni a végső utazásra. Megrendítő és megható. Volt arra is példa, hogy az egész család bent volt a kórteremben az orvossal együtt. A beteg az ima utolsó soránál lehunyta könnyes szemét, és elaludt. Az elhunyt kislánya később odament az atyához, és kérdezgette tőle: mi lesz apuval, egyedül lesz? A kislány ekkor találkozott először a halállal…
Sok a keserűség, a fájdalom, s látni a sok szenvedést. Nem könnyű feldolgozni ezt a traumát, amit az ember átél nap, mint nap. Ennek a szakmának egyik fontos eleme, hogy ne égjen ki az ember lelkileg. Ha az ember együtt érez minden beteggel, akkor maga is őrlődik, és nem szabad eljutnia arra a pontra, hogy tárgyként kezeljen egy beteget. Bármennyire is nehéz, de gyönyörű hivatás ez. Szent Kamill keze ide is elér, a betegek nyugalmáért.
A földi életünk csak egy állomás. Ha fájó szívvel is, de egyszer mindenkit el kell engednünk. Eljön az idő, amikor a mi utunk is véget ér. Bármiben is higgyünk, ne adjuk fel hitünket, mert a legnehezebb órákban, napokban ez adhatja a legtöbb erőt számunkra. Ne féljünk segítséget kérni, ne zárkózzunk el magányunkban, mert mindig van valaki, aki fényt hoz a sötétségben.
Kapcsolódó galériák
Szent Kamill angyala
