„Az én barátom meg szinte a kutyájával csal meg”, mondta a mellettünk várakozó lány.
Erre a beszélgetésre egy esküvőn került sor. Egy időben túl sokra voltam hivatalos. Az esküvők viszont remek lehetőséget szolgáltatnak mások választottjainak megismerésére, idegenekkel való találkozásra és élménygyűjtésre.
Aliz választottját is így ismertük meg, elhozta bemutatni jegyesét az esküvőre. Alizt egyetem óta nem láttam, és azóta, eltelt pár év. Akkor valaki máshoz készült hozzámenni, valakihez, aki sokkal kevésbé volt figyelemfelkeltő, mint Béla. Így ketten együtt, tényleg meglepő párost alkottak. Aliz ügyvédnek készült, konszolidált megjelenéssel és olyan magassággal, amit én akkor sem érek el, ha öt holdjáró cipőt veszek fel. Haját mindiig szorosan összefogta, és általában gyanakvóan méregette a világot.
A Bélákat nem így képzeli el az ember. A Bélák, kedvese, kicsit visszahúzódóak, csendesek és néha kopaszodnak. Ez a Béla a szabályt erősítő kivétel. Béla, „Brad Pittre hasonlító rendőr” volt, akkortájt szolgálat alól felmentve. Már ha el lehet képzelni Brad Pittet barnán, bundesliga frizurával. Az esküvőre egy hatalmas fuxot rakott a nyakába, amit megspékelt arany szegélyes pilóta szemüveggel. Jobb ízlésű ember nyaktól lefele nem is kezdené el nézni, mert elég lenne ennyi. De lehet én sem rendelkezem „jobb ízléssel”. Béla rózsaszín inget viselt, inggallérját felhajtva és egy szolidabb bőrnacit. Bárkinek is meséltem később senki nem hitte el, már sajnálom, hogy nem álltam be egy közös képre, lenne bizonyítékom. A legmegdöbbentőbb még is az volt, mikor a vacsoránál, Béla kifejtette, ő bizony nem táncol, mert szerinte az nem elég férfias. Nekem Alíz azt súgta meg, hogy tudja Béla nem tökéletes, de nagyon szenvedélyes.
Mikor végre Béláéktól kiszabadultunk egy cigire és egy kis fröcsögésre, akkor szólított meg minket Judit, akinek a pasija a kutyájával jár.
„A legrosszabb az egészben az, hogy én vettem neki azt a rohadt dögöt. Ide is azért nem jött velem, mert Gubancka vemhes lett”
Mint kiderült, Gubancka egy másfél éves rottweiler volt, „apuci szemefénye”, akivel pár hónapja az ágyukat is megosztották, sőt Gubancka egyenesen dührohamot kapott, ha kizárták az udvarra.
Kiderült, hogy a kutyának a nyaralásukat is sikerült hazavágni, mikor az bekajálta Judit vízhajtóját és végighányta Görögországot.
„Esküszöm utál engem az a kutya, miután széttépte a legjobb pár cipőmet, elvittem biciklizni, gondoltam, majd jól otthagyom a parkban, de ezek irtó gyorsan tudnak futni, Gubanc előbb hazaért, mint ahogy én tekertem. Úgy érzem megőrülök tőle, néha legszívesebben mindkettőjüket kinyírnám”, dühöngte el nekünk, Judit fájdalmát. Én szívesen hallgattam volna még panaszáradatát Gubanckáról, de be kellett mennünk „vonatozni”.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, Jutkáék nem maradtak együtt. Egy évvel később összefutottam vele, Jutka elárulta, hogy a kaput az tette be, mikor Gubancka lefialt, majd párjának volt pofája iwiw alapértelmezett közös képüket lecserélni Gubancra meg a kölykeire, „Öt kiskutya, érted??.. Eddig feleannyi figyelmet kaptam, most plusz hattal osztozkodjam??”
De a szakítás óta Jutka, összeszedte magát, jól nézett ki. Vett egy macskát.
És, hogy mi lett Aliz meg Béla sorsa? Nos, ők továbbra is egymást boldogítják, most vettek telket. Aliz szerint, ő még senkivel nem élt át ekkora összhangot. Ámen.
A világon a legjobban azt utálom, amikor boldog - boldogtalan az arcomba nyomja kedvese/gyereke/ stb. fotóit, amit cselesen, addig a pénztárcában rejtegetett. Sosem tudom, mit mondjak. Egy gyerek és a szíved választottja is lehet „egyedi”. Ami/Akik neked tetszenek, vagy akiket vonzónak találsz, azok mellett, lehet én simán elmegyek az utcán, vagy akár visszataszítónak találom őket és persze mindez fordítva is igaz. Az életben egy dolgot nem szabad soha megindokolni. Azt, hogy kit választunk magunk mellé társnak. Jó társ bárkiből válhat, egy kutyából, egy rózsaszín inges rendőrből, Bud Spencer szerint, akár egy tál spagettiből. A lényeg, hogy a mi döntésünk legyen.
