Szombaton tizenegy óra körül tértem magamhoz. Úgy látszik való igaz, tényleg nagyon ki voltam merülve, hisz általában már nyolckor fent szoktam lenni. Ám ez a mostani szombat kivétel volt. Tehát tizenegy körül kitámolyogtam a hálóból, de szó szerint. Azt se nagyon tudtam, hol vagyok. Lehet, hogy tovább is tudtam volna aludni, de Mollyka felkeltett a hisztijével. Kicsit el van kényeztetve. Bent, az előszobában van egy kényelmes ágyikója, ott szokott sziesztázni. Van, amikor aktív éjszakai életet él, ám ez a mai nap úgy látszik ez alól is kivétel volt. Miután kicsit felfrissültem a zuhany alatt kiengedtem szegénykét, hisz már nagyon mehetnékje volt. Tett is azonnal egy nagy kört a kertben. Leellenőrizte, minden rendben van-e. Úgy láttam mindent rendben talált, hisz elégedetten elnyújtózott az egyik fa alatt az árnyékban. Olyan régóta szeretnék már mellé egy másik kutyuskát, hogy ne unatkozzon, de sajnos most jelenleg nem lenne elég időm foglalkozni vele. Ezért le is tettem róla. Egyelőre. Majd beszerzek egy kiscicát, hisz Molly nagyon jól kijön a macskákkal is. Ez a barátságosság alaptermészetéből fakad, a golden retrieverek mindig barátságosak emberekkel, állatokkal egyaránt.
Felfrissülésem után nem sokkal a gyomrom is ébredezni kezdett. Elég hangosan követelőzött valami harapnivaló után. Ám a konyhában szembesültem azzal a tudattal, hogy tegnap a plázázás közben gondolhattam volna a mai reggelimre is. Elég üres volt a hűtőm. De azért csak találtam egy kis kenyeret és felvágottat, na meg gabonapelyhet. Így mégsem maradtam éhen. Gabonapehely, csoki, tej, ásványvíz és jégkrém, ezek nélkül nem tudok élni.
Kiültem a teraszra és megreggeliztem. Úgy döntöttem reggeli után elszaladok valamelyik közeli hipermarketbe, hogy feltöltsem kifogyott készleteimet. Reggeli? Inkább már ebédnek illene be ez az első étkezésem, legalábbis időben, hisz tartalmilag annyira nem volt bőséges. Miközben a teraszon ücsörögtem azt tapasztaltam, hogy valami iszonyatos meleg van. Szegény Mollyn is látszott, hogy nagyon melege van. Napközben elég kibírhatatlan ez a hőség, ám estére már kellemesebbre fordul. Tényleg, erről jut eszembe, el ne felejtsem felhívni Timit. Jó lesz kiülni valamelyik belvárosi kávézó teraszára. Megeszünk egy fagyi kelyhet, iszunk egy hideg koktélt vagy egy jegeskávét, és közben természetesen megállás nélkül szövegelünk.
Reggeli után magamra kaptam egy könnyű nyári ruhát – ami ilyen melegben szerintem az egyetlen elviselhető ruhadarab –, beültem az autómba és célirányosan elindultam a hipermarketbe. Szerencsére nem voltak túl sokan, még egy, a bejárathoz egész közeli parkolóhelyet is sikerült kifognom. Három óra körül értem haza. Hát igen, ez a rossz abban, ha valaki átalussza a délelőttöt, nem marad túl sok mindenre ideje. Bár azért néha belefér még az én napirendembe is egy kis lustálkodás. Hazaértem, kipakoltam, feltöltöttem a hűtőt és a kamrát. Elégedetten mértem fel a terepet. Azt a következtetést vontam le, hogy most már legalább hónap végéig el leszek látva minden földi jóval. A főzés mondjuk nem tartozik az erősségeim közé, de a mirelit ételekkel jól boldogulok. Sőt, a telefont is igen jól kezelem, ha pizzarendelésről van szó. Itt a közelben pedig van egy jó kis kínai ételbár, egy hangulatos kis étterem és a világ elsőszámú gyorsétterme sincs olyan túlságosan messze. Miután végeztem a konyhában fel is hívtam Timit. Megegyeztünk abban, hogy nyolcra idejön hozzám, és utána, olyan kilenc körül majd együtt megyünk be a városba.
A nyolc óra vészesen közeledett, addig ki is kellett találnom, mit is vegyek fel. Hat körülre végeztem a válogatással. Közben arra is rá kellett jönnöm, hogy a gardróbomra is ráférne egy alapos selejtezés. Holnap talán ennek is eljön az ideje.
Egy nyárias ruha mellett döntöttem. Színes, pántnélküli, térdig érő, nem tapadós, mégis a vonalakat sejtelmesen kiemelő kellemes és kényelmes, mindemellett csinos viselet. Hozzá illő magas sarkú, karkötő és nyaklánc, illetve egy aprónak tűnő, de mégis mindent magába rejtő táska. Sminkelni szinte soha nem szoktam erőteljesen. Egy kis szájfény, szempillaspirál, szemceruza, és máris kész. Mikor Timi meglátott elismerően bólintott: „Ez igen!” szavakkal kísérve. Majd hozzátette: „Csini vagy!”. „Azért te sem panaszkodhatsz!” – mondtam neki én is. Timi egy szűk fehér nadrágot vett fel egy egyszerű fehér atlétával és természetesen fekete kiegészítőkkel. Az erőteljes smink nála sem nyerő.
Beinvitáltam. Kiültünk a teraszra, kicsit beszélgettünk, aztán nekivágtunk az éjszakának.
Miközben a koktélunkat iszogattuk a La Luna teraszán, úgy döntöttünk, nem is megyünk inkább semerre tovább. Nagyon jól éreztük magunkat ott ahol voltunk, és semmi kedvünk nem volt most a hangos zenéhez. Persze az is a hely fényét emelte – legalábbis Timi szemében –, hogy egy nagyobb, konkrétan öt helyes srácból álló társaság ült a mellettünk lévő asztalnál. Elég gyakran ránk pillantottak, és valószínűleg aktuális téma voltunk körükben. Arra vártunk, mikor szólítanak már meg minket. Hamarosan el is jött az alkalmas pillanat. Timi véletlenül, hangsúlyozom véletlenül leejtette a pénztárcáját, amiből az aprópénzek kicsit szétszóródtak. Több se kellett a gáláns úriembereknek, azonnal a segítségére siettek legalább hárman. Onnantól kezdve már közösen folyt tovább a társalgás. Át is ültettek minket az asztalukhoz, ráadásul a következő koktéljainkat is ők fizették. Szigorúan kitartottak ezen ajánlatuk mellett. Már éjfélre járt az idő, amikor a srácoknak tovább kellett állniuk. Egy szülinapi bulira voltak hivatalosak, és már így is késtek miattunk. Nem keveset. Mielőtt elindultak volna azért bebiztosították magukat. Elkérték a telefonszámunkat. Abban maradtunk, hogy ez egy kicsit korai lenne, de a jövő héten ígérjük, hogy ugyanitt leszünk ugyanekkor. Sőt, még lehet hívjuk a többieket is, feltéve ha nincs ellenükre. Természetesen nem volt.
Miután elmentek Timi folyamatosan róluk áradozott. Be kell vallani, tényleg nagyon szimpatikusak voltak. Szívesen megismernénk őket kicsit jobban. Timinek leginkább Máté tetszett, én inkább Danira voksoltam. Azért a többiek sem voltak rosszak, név szerint Tomi, Dávid és Balázs. Kíváncsi leszek, vajon a jövő héten tényleg itt lesznek!? Remélem…
Folyt.köv.
