Az Emma-trilógia után már nagyon vártam, hogy újabb laza, életszagú történetet olvashassak Moriarty tollából.
Ez a könyve ismét bizonyíték arra, hogy az élet nehézségeit, a rossz napokat, a bosszantó családot, a volt szerelmet és általában a férfiakat humorral, nevetéssel remekül lehet orvosolni, illetve át lehet vészelni.
Katie nyolc év után kénytelen újra Dublinba költözni, mert nővérénél mellrákot diagnosztizálnak. Fiona ötéves ikergyerekei, az apjuk, bátyjuk, Derek, egy kutya és egy ex-szerelem szakad Katie nyakába, akitől mi sem áll távolabb, mint a főzés és a gyereknevelés. Nyolc hosszú év után végre saját műsora lenne egy londoni tévénél, de Katie-t lelkiismerete nem hagyja Londonban...anyjuk épp annyi idősen halt meg mellrákban, mint most Fiona és Katie nem hiszi el, hogy a sors még egyszer ilyet tehet...
Katie nehezen rázódik bele újra a lassú, monoton Dublini hétköznapokba, s miközben nővére műtétre vár, sógorával való ellentétek is újra kiéleződnek.Katie próbálja profin venni az akadályokat, de persze mindig történik valami: hol a gyerekek követnek el újabb csínyeket, hol bátyja és annak barátja, Gonzo fakaszt minket nevetésre, hol apját találja félreérthetetlen helyzetben a volt tesitanárával.
A komoly téma ellenére, jókat derülhetünk az egész családon és persze drukkolhatunk mind Fionának, mind Katienek, hogy mindkettőjüknek sikerüljön az, amiről álmodoznak.
"A vonalba kattant a másik telefon.-Hát nem tudom,mi ütött belétek, de már jön érted a mentő, Apu és csak úgy mondom, hogy nem kéne üvöltöznöd, ha infarktusod van. És ha netán újra kellene éleszteni, jó lenne minél előbb, mert én tíz perc múlva indulok, Gonzóval leszek-hadarta Derek"
Kiadja az Európa Könyvkiadó.
