Évről-évre, amikor beköszönt a kánikula, közzéteszik a teendők listáját kisállattartók számára.
Évről-évre, amikor beköszönt a kánikula, háziállatok ezrei pusztulnak el.
Szomjan halnak vagy simán csak hőgutát kapnak, mert a gondos gazdinak annyi esze sincs, hogy megfelelő árnyékos pihenőhelyről és folyadékról gondoskodjon “kedvence” számára. Milyen kedvenc az, amit puszta felelőtlenségből, nemtörődömségből, ostobaságból kitesz valaki a potenciális elpusztulás veszélyének? A felelős állattartás szókapcsolat nagyon sok állattulajdonossal említhető egy napon. Ki az az őrült, aki ép ésszel rendelkezvén is bezárja a kutyáját vagy a macskáját az auróba, pusztán azért, mert ő ügyintéz? Ráadásul, ezeknek az embertelen személyeknek egy része leengedi résnyire az egyik ablakot és azt hiszi, ezzel jót tett, gondosságáról tett tanúbizonyságot. Ilyenkor csak a Nagyvárosi Kultursznob játszik el a gondolattal, hogy az adott állat gazdáját is be kellene zárni egy parkoló autóba, déltól háromig, tűző napon, ital és légkondi nélkül, résnyire nyitott ablakokkal?
Aztán ott van a lelkes típus, aki naponta többször viszi le a kutyáját, a forró aszfaltra sétálni, akkor is, ha van a közelben árnyas park vagy kutyasétáltató. Ezek azok a kutyatulajdonosok, akik minden további nélkül engedik a kutyájuknak a járdára végezni a dolgukat és nem is takarítják el azt. Ürülék szaga vegyül a forró beton kipárolgásai közé, kutyavizelet párolog a sétáló ember arcába a negyven fokos hőségben. Ember az ilyen? Általában ők szoktak a leghangosabban méltatlankodni, ha nem tetszik nekik valami vagy sérti az érdekeiket. De a mocsok, amit maguk után hagynak, az megszokott számukra. Nem szeretnék vendégségbe menni hozzájuk; nem eszem szívesen egy olyan ember főztjét, aki számára a maga után hagyott kosz normálisnak tűnik.
És akkor még nem is ejtettem szót a
macskákról, akiknek a fürdetése egyébként is sokkal nehezebb, amint a kutyáké, ha kánikula van, ha nincs vagy a lakásban-kertben tartott egyéb állatokról, akiket szintén tűz a nap és megvisel a meleg. Néha egy cserép növényt jobban gondoznak, mint a cicákat, pedig a növény szólni sem tud.
Emberek, ne hagyjátok őket szenvedni! Akkor is leírom, ha pusztába kiáltott szó, ha nem érdekes vagy nem trendi. Figyeljetek oda! Az áldott emlékezetű nagyanyám még egy kis pocsolyát is állandósított az udvarán, folyamatosan pótolva benne a vizet a madarak számára, egyrészt, hogy inni-hűsölni tudjanak benne, másrészt, hogy a fecskék sárhoz jussanak a fészkük építéséhez-javításához. Pedig azok “csak” madarak voltak, nem házikedvencek.
És te?
