Ugyebár napvilágott látott a közvélemény tesztelése folytán egy nyilatkozt a húsos fazék közeléből, miszerint a gyerekteleneknek különadót kellene fizetniük választott életmódjuk miatt, azaz annak okán, hogy nem vállanak gyereket. A Nagyvárosi Kultúrsznob nem fog ennek az adózási oldalával foglalkozni, nem fogja elemezni azt sem, hogy ez tulajdonképpen már évtizedek óta létezik. Nekünk nem ez a dolgunk itt, a www.bezs.hu-n.
Pusztán azon gondolkodtam el, hogy valóban ennyire egysíkúan gondolkodnak az emberek, valóban ekkora-e az emberi ostobaság, hogy minden, ami különbözik attól, ahogyan Gipsz Jakabné Kovács Gizike él, az őt annyira összezavarja, hogy azáltal ellenségnek tekinti a másikat, aki emiatt nyilvánvalóan csak másodrangú állampolgár lehet. Hiszen más. És a más az nem másmilyen, de azonos minőségű, hanem automatikusan rosszabb. Elemzések hosszú sora vizsgálta ennek okait, én mégsem értem. Női magazinok fórumjaiban kalandozva hetek óta figyelem azt a zsigeri hisztériát, ami egyes témákat körülvesz. Amint ezek felmerülnek, azonnal hajtépés, undor és a gondolkodás teljes záróljelbe tétele jelenik meg.
Ugyanis az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki másként él. Az gyanús. Olyan egyszerű panelekben gondolkodni, olyan egyszerű elmerülni a “vasárnap rántotthús-minden nő szül-nehéz az élet” szentháromságban, hogy lassan már boldognak lenni is bűnnek látszik. Hiszen, ha valakinek van képe boldognak lenni, az biztosan ellenünk van így, nem saját magáért, annak puszta létezése is sértés ránk nézve, sőt: támadás ellenünk.
A világ tükröt tart. Mikor vesszük már észre, hogy azt a bizonyos szegénységi bizonyítványt önmagunkról állítjuk ki minden esetben, amikor a képünk ferdesége esetén a tükröt akarjuk összetörni?
Mikor veszik már észre a vérmes anyák, hogy mások utálata és lenézése újra kitermeli az ő generációjukat: a szűk látókörű emberekét, akik tátott szájjal bámulnak valamire, ami másként van, mint otthon, majd azonnal le is szólják azt? Mikor jön el az a világ, amiben bizonyos magzatvédők akkor is szeretik az embert, amikor már megszületett, nem csak előtte? Vagy szeretik ők, csak hobbiból gyilkosoznak?
Pedig nem bonyolult. Görög Ibolyától olvastam valahol, hogy viselkedésünk saját európaiságunk mércéje, saját kulturáltságunkról vagy kulturálatlanságunkról tesz tanúbizonyságot. Ha pusztán ennyit tartana tiszteletben mindenki és emellé a törvényeket, már kevesebb hisztéria születne, hiszen életmódunk nem lenne tenyérbemászó provokáció a többi ember számára.
A Nagyvárosi Kultúrsznob szereti a világ sokszínűségét. Szereti, hogy nem szabják meg törvényekben vagy íratlan szabályokban azt, ki és hogyan éljen. A Nagyvárosi Kultúrsznob tudja, hogy az életet a sokféleség teszi teljessé, egy rendszert a különböző gondolatok összessége visz előre.
Az önazonos emberek nem akarják lenyomni a másikat, mert a helyükön vannak, azt az életet élik, amit szeretnének. Szívem mélyéből sajnálom a társadalom azon tagjait, akik nem találták meg az útjukat. Sokan élnek ilyen nyomasztó életet.
