Ami az utóbbi hetekben zajlik időjárás tekintetében, az egy abszurd. Ám ez lenne a kisebbik baj, de tragikus következményei is vannak s lassan már nincs ember az országban, aki ne a saját bőrén érezné a hatásokat, ki jobban, ki kevésbé. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy budapesti lakosként engem is pont úgy érint az áradás, mint egy felsőzsolcai lakost, akinek élete munkája vált semmivé, amikor elárasztotta a házát a folyó, félreértés ne essék.
Pusztán arra a hatásra gondolok, amit ez a folyamatos esőzés tett és tesz a mezőgazdasággal. Amit nem árasztottak el a folyók vagy uram bocsá', a patakok (!), azt a belvíz teszi tönkre. Lassan már nem is reménykedhetünk abban sem, hogy napérlelte gyümölcsöt ehetünk, mert igazából a Nap sem süt-eltekintve az elmúlt hétvégétől, de valljuk be, az a pár nap édeskevés volt.
Gondolkodásra hív a Nagyvárosi Kultúrsznob, közös gondolkodásra. Csak egy röpke pillanatig belegondolt már bárki is, hogy mi lenne, ha elmosná az áradás mindenét? Idegenekkel együtt kellene aludni egy tornateremben vagy a nagybácsi nappalijában szorongani. Nem lenne hová hazamenni aludni, varázsütésre megszűnne a lehetősége annak, hogy a kedvenc kanapéján ücsörögjön és soha többé nem lennének tárgyi emlékei?! Mert az árvíz nem csak a házat viszi el, amit talán újjáépítenek állami vagy ilyen-olyan segítséggel, de elviszi a kedvenc pulóvert, ami talán még abból az időből való amikor fiatalok voltunk és gondtalanok. Viszi a nagymama egyetlen esküvői fotóját és viszi anya kedvenc lábosát is. Elmossa gyerekjátékokat és mindent, ami pótolható.
Ám azt is, ami pótolhatatlan: minden tárgyiasult emlék eltűnik a föld színéről és azt nincs az az anyagi segítség, ami ezt vissza tudja hozni. Fogadjunk, hogy nem sokan gondolnak ebbe bele, pedig hasznos lenne! Akkor talán megmozdulna a magyar könnyűzenei élet. Másutt, az első árhullám után két héttel már néhány divatos előadó rég felénekelt egy dalt egy lemezre és paicra is dobták volna egy jelképes összegért, a teljes bevételt a károsultak javára felajánlva.
Másutt így lett volna. Nem azért, mert az a bizonyos “másutt” egy jobb ország, szó sincs róla. Csak ott van már annyi rutinja a piacgazdaságnak, hogy ezek az előadók pontosan tudják: ennél jobb ingyenreklám a világon nincs. Végig lehet vele menni az összes rádión és tvcsatornán, hihetetlen hírverést produkálva ezzel maguknak, ami hosszú távon növeli a bevételeket. “Másutt” ezt az ún. Menedzserek is tudják, mert előre is gondolkodnak és nem úgy, mint a nyolcvanas évek végén a balatoni lángossütők, akik egy nyár alatt akartak meggazdagodni és nem érdekelte őket, hogy harácsoló üzletpolitikájuk miatt jövőre majd lehúzhatják a rolót.
Ne legyünk álszentek: a Nagyvárosi Kultúrsznob is pontosan tudja, hogy fesztiválszezon van. Azt is, hogy ilyenkor lehet a vastag lét leszakítani a nagy fesztiválokon való részvétellel, ráadásul haknikorszak is a nyár. Csak úgy kopnak a tollak a számlakönyveken.
De hogy ennyi ne legyen senkiben, hogy egy, csak egyetlen egy ötvenezres playback-haknit ne csináljon meg egy falunapon, s helyette elmenjen egy jótékonysági fellépésre az árvízkárosultak javára? Ó, hogy nem jutott eszébe még megszervezni senkinek? Remek.
Álmodozom, tudom. Ám ami eddig történt, bár dícséretes, de édeskevés. Túl sokan nem tesznek semmit, akiknek lehetőségük lenne rá.
Hol van a valódi segíteni akarás?
A Nagyvárosi Kultúrsznob évek óta nem találkozott vele.
Magyar Vöröskereszt
Árvízi információs zöld szám: 06 80 911 070
e-mail: arviz@voroskereszt.hu
Számlaszám: K&H Bank 10405004-00026547-00000000
IBAN szám: HU37 1040 5004 0002 6547 0000 0000
SWIFT: OKHBHUHB
Segélyvonalak: 1749 (minden hálózatból hívható)1752 (30-as és vezetékes hálózatból hívható)
fotók: Magyar Vöröskereszt
Hozzászólások
Kedves Szerző!
Megrendít az országban zajló természeti csapások hírei. De ezen cikkére szeretnék reagálni, mert nem teljesen értek egyet vele.
Több száz helyen tartanak segélykoncerteket az árvíz károsultjainak. Pl: Müpa jótékonysági hangverseny- Concerto Budapest a Nemzeti Filharmónikusokkal, Érdi Tamás zongoraművész több városban is koncertet ad, Budapesten a Dürer kertben éppen ma több mint 40 fellépővel tartanak segélykoncertet az underground zenekarok, Miskolc Önkormányzata is rendezett segélykoncertet, több helyen kerámia és egyéb kiállítást is nyitottak, melynek bevételeit az árvíz károsultjainak szánnak, stb.... Ezzel csak azt szeretném kifejezni, hogy nagyon sokan megmozdultak és összefogtak az első pillanatoktól kezdve, hogy segíthessenek.
Ami még nagyon fontos, hogy nem csak árvíz sújtotta régiókban, hanem az egész országban segítettek az emberek, sztárok divatosabb szóval "celebek" is.
Rábukkantam egy cikkre, melyben a következőket írja egy plébános "-csónakban eveztünk kifelé a faluból. És akkor megpillantottuk az egyik vízben álló ház teraszára kifeszített lepedőt. Két könnyező szem és egy mosolygó száj volt ráfestve. Alatta egyetlen szó: köszönjük. -"
Véleményem szerint jó látni és legfőképp érezni, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy a bajban összefognak a jóérzésű emberek. Ez már nagyon ráfér a kis országunkra!
Üdv
Piroska
